(Helyi Értéktár - Pest Megyei Értéktár)
Rónay János helyi iparos készített először ilyen edényt alumíniumból, amelynek űrtartalma kb. 7 liter. Az eszköz egyetlen lemezből készült, amelynek elsődleges funkciója a vízhordás volt. Mivel nem volt törékeny, sem túl nehéz, ezért kocsin és kerékpáron is könnyen lehetett szállítani. Ez nagy könnyebbséget jelentett, ugyanis a földeken dolgozó mezőgazdasági munkásoknak így biztonságosan lehetett a vizet szállítani, ellentétben a korábban használt törékeny cserépkannákkal. Az edénynek fedele is volt, ebből tudtak inni a szomjazók.
Hamarosan elterjedt a környező településeken, majd később már országosan ismert és használt eszközzé vált. Vidéken – ahol nem volt még kiépített vízrendszer – még a nyolcvanas években is gyakorta fellelhető volt, ebben szállították haza a vizet a faluban lévő kutakról.
Sokáig csak a helyi gyártónál lehetett kapni, ezért ragadt rá a „ceglédi kanna” elnevezés. A II. világháború után kezdték el gyártani az ország más területein. Az eredeti, vastag falú kanna gyártását azonban már évekkel ezelőtt befejezték.
A hetvenes évekből vannak a legkorábbi feljegyzések arról, amikor is a kannát ritmushangszerként használták. Elsősorban a roma zenészek használták fel az ebben rejlő lehetőségeket, és így cigány népi hangszerként vált ismertté.
Az edényből a benne lévő levegő megszólaltatásával, valamint oldalának ütögetésével lehet ritmust kicsalogatni. Miután megismerték, a Spanyolországban élő romák is rendeltek belőle, valamint Japánban és Brazíliában is ismerik a kannát, mint hangszert.
A határainkon túl is ismert és népszerű Besh’o’Drom együttes is előszeretettel használja a ceglédi kannát, mint hangszert. Valamint a nemzetközileg ismert és elismert Boban Markovic és zenekara muzsikájában is fontos szerepet tölt be eme helyi alkotás.
2008-ban és 2009-ben a város Kanna Bál elnevezéssel zenés fesztivált rendezett, ahol neves zenészek, előadók tolmácsolásában hallhatták a kanna különleges zenei hangzását.